Stukkózás, frottázs, tupolás vagy batikolás. Lehet, hogy ezek a szavak nem mondanak semmit, de a mai cikk elolvasása után biztosan tudni fogja, miről van szó. Ma ugyanis a szobák dekoratív festési technikáival foglalkozunk. Ha saját lakásban lakik, vagy olyan bérelt lakásban, amelynek tulajdonosa megengedő a belső tér átalakítását illetően, valószínűleg jobban foglalkozik a designnal, mint egy átmeneti lakásban. Gondolkodik azon, hogyan frissítheti fel a belső teret, hogy ne legyen unalmas, esetleg egy reprezentatívabb nappalira vagy játékosabb gyerekszobára vágyik. Nézzük meg tehát néhány alternatív festési módot, hátha valamelyik felkelti az érdeklődését!
Tupolás
Kezdjük egy olyan technikával, amelyet otthon is könnyedén elvégezhet - a tupolással. A tupolás imitálja bizonyos természetes anyagok megjelenését (például parafa). Így alkalmas lakóterek vagy hálószobák festésére. Ajánlott azonban nem az egész szobát így festeni, hanem csak egy részt, hogy elérjük a kívánt wow hatást.
A tupolás ráadásul nem bonyolult, és nem kell hozzá külön szerszámokat vásárolni, amelyek később csak porosodnának a padláson a többi felesleges holmi mellett. Bár léteznek speciális tupoló ecsetek, elegendő egy szivacs, egy darab régi rongy vagy habszivacs is.
A festéshez két színre lesz szüksége - egy világosabb alapra és egy másikra, amellyel tupolni fog. Ehhez a módszerhez érdemes semleges vagy pasztell színeket választani. A rikító zöldet tehát rögtön el is felejtheti!
Az alkalmazás meglehetősen egyszerű. Először a világosabb színnel festjük le a kívánt falat, és hagyjuk teljesen megszáradni. A tupolás nagy előnye, hogy sima és strukturált felületeken egyaránt alkalmazható. Ezután fogjuk a szivacsot vagy rongyot, amit vízben kinyomkodunk. Ezután mártsuk a festékbe, és kezdjük el nyomkodni a falra. Vigyázat - ne nyomjuk túl erősen a szivacsot, mert eltömítheti a fal pórusait. Ismételjük ezt a folyamatot, amíg elégedettek nem leszünk az eredménnyel.
Frottázs
Hasonló elven működik a következő festési technika, a frottázs. A kezdet ugyanaz, mint a tupolásnál, és ugyanazok a szabályok érvényesek. Két különböző árnyalatú festékre lesz szükség, és az első réteget felkenjük a falra, majd hagyjuk megszáradni. A második réteget, amely lehet sötétebb vagy világosabb is (itt a tupolással ellentétben mindegy), ecsettel vagy hengerrel kenjük fel. Még a nedves falra gyűrt újságpapírt teszünk, amit aztán eltávolítunk. Eltávolítás után látni fogjuk, hogy az alsó és felső réteg hogyan keveredik, és érdekes mintát hoz létre a falon.
A frottázs élelmiszerfólia segítségével is elvégezhető. A fólia nem szívja be a festéket, ellentétben az újságpapírral. Ezért hagyjuk a fóliát „rányomva” a falra, amíg a festék száradni nem kezd, majd ekkor távolítsuk el a felületről.
Mint a tupolásnál, itt is ajánlott a frottázst csak a festés egy részére alkalmazni, hogy a falak ne váljanak unalmassá!
Batikolás
Az előző technikákhoz hasonlóan működik a batikolás is. A már megszáradt alapfestékre újabb színt viszünk fel más módon. Mint a klasszikus batikolásnál, szükségünk lesz egy darab anyagra. Ezt azonban nem festjük be, hanem festőeszközként használjuk. Bármilyen anyagot használhatunk - minél strukturáltabb, annál érdekesebb mintákat hoz létre. Így jó lehet egy régi függöny, kordbársony, csipke vagy bármilyen régi anyag, ami otthon hever. Ügyeljünk azonban arra, hogy az anyag természetes anyagból készüljön.
Az anyagot hengerbe tekerjük, a festékbe mártjuk (ne felejtsük el a felesleges festéket kinyomni, hogy ne folyjon le a falon), majd egyenletesen felgörgetjük a falra alulról felfelé vagy bármilyen irányban. Ügyeljünk arra, hogy a festéket egyenletesen oszlassuk el, hogy ne maradjanak olyan helyek, ahol túl sok vagy túl kevés a festék. És egy utolsó tanács - egyszerűbb, ha van valaki, aki segít a hengerlésben. Hívja meg tehát párját vagy barátait egy színes délutánra!
Érképzés
Egy másik módja a falak feldobásának az érképzés (néha barázdálás vagy fésülés). Egyesek szerint a végeredmény hasonlít a szövetre. Ezt a technikát is könnyen elvégezheti maga. A trükk lényege, hogy a még nedves festékbe vékony vonalakat karcolunk egy kemény sörtéjű ecsettel. Ügyeljünk arra, hogy a barázdákat egy mozdulattal készítsük el. A megszakított vonalak ugyanis nem mutatnak jól.
Sablonok
Az utolsó technika, amely a hobbifestők számára is alkalmas, a sablonok és minták használata. A különféle, akár egyszerűbb, akár bonyolultabb geometriai mintákat festőszalag segítségével is elkészítheti. Ez a módszer ráadásul nagyon játékos, így ha gyerekei vannak, őket is bevonhatja a festésbe. Segítségükkel különféle nyomdákat is készíthet, amelyeket bárhová lenyomhat a falon, ahogyan csak tetszik. Ezzel a technikával például a gyerekszobát díszítheti, amely a játékosságra hívja fel!
Sokkal kifinomultabb módon pedig speciálisan festésre készített sablonokat vásárolhat bármelyik barkácsáruházban. Ezek a sablonok több illesztési ponttal rendelkeznek, amelyek segítenek a minta folytatásában a falon. Ha ügyesebb, próbálkozhat több színnel is. Minden színhez külön sablonra lesz szüksége, de az eredmény annál érdekesebb lesz.
Velencei és marokkói stukkó
A cikk végén beszéljünk a stukkózásról. Pontosabban a stukkó vakolat imitációjáról. Ez a technika már valóban magas szintű, és kevés amatőr meri megpróbálni. Ha mégis érdekelné a stukkózás, javasoljuk, hogy hagyja a szoba festését szakemberre. De mi is az a stukkózás?
A stukkózást olyan helyiségekben használják, ahol különböző anyagokból készült falak találhatók, mert optikailag egységesíti azok megjelenését. Bármilyen típusú alapra alkalmas; nemcsak téglára, hanem beton panelekre, vakolatra és forgácslapra is. Az eredmény egy sima, fényes felület, amely megjelenésében a márványra emlékeztet.
Két típust különböztetünk meg, mindkettő nagyon luxus technika, amelyek ezért reprezentatívabb vagy nagyobb terekbe alkalmasak. A velencei stukkó, amelyet már a középkori Velencében is használtak, magasabb páratartalmú helyiségekben is használható, amelyeknek ellenáll tulajdonságai miatt. További előnyös tulajdonságai közé tartozik a karbantartásmentes és mosható felület. Megjelenése és tulajdonságai valóban a márványra emlékeztetnek. Az egyetlen különbség a velencei stukkó és a márvány között az, hogy a stukkónak nincsenek fugái.
A marokkói stukkó nagyon hasonlít a velenceire. Ez azonban valamivel kifinomultabb és tartósabb. Használható fürdőszobában vagy közvetlenül a zuhanykabinban is. A múltban ugyanis fürdőkben használták. Ezeket a tulajdonságokat annak köszönheti, hogy végül még kővel is simítják, amit a velencei stukkónál nem tesznek.
Comments